szőnyegkészítés

Szőnyeg születik II. – Fonalból színes történet

12. Dec. 2025

Az amazigh szőnyegek nem csupán lakberendezési tárgyak – minden egyes darab egyedi mintákat, történeteket és hosszú órák gondos kézimunkáját őrzi, igazi kincsként a mai felgyorsult életünkben. A szövés hagyománya évezredekre nyúlik vissza, az amazigh asszonyok pedig a mai napig hagyományos technikákkal dolgoznak. Kétrészes cikksorozatunkban bepillantást nyerhetsz ebbe a különleges, időigényes folyamatba, és megtudhatod, hogyan készülnek a szőnyegeink. Az első részben a gyapjú előkészítés művészetét mutattuk be, most pedig a szövés és csomózás folyamatát kísérjük végig, ahogyan a fonalból színes történetek születnek.

A keretrendszer megalkotása – A felvetés

A szövés megkezdése előtt a szövők elkészítik a szövőállvány felvetését, ami meghatározza a szőnyeg szélességét és a láncfonalak sűrűségét. Ez a folyamat több kézműves munkáját igényli és még így órákig tartó, aprólékos feladat, amit rendszerint kültéren végeznek, mivel a házakon belül nincs elég hely hozzá.

Az asszonyok először két karóhoz zsinórt erősítenek, majd a karókat a földbe verik. Egyikük a karók között járkál a felvetőfonal gombolyaggal, miközben két másik társa mindkét végén sodorja a láncfonalat összefogó zsinórt, hogy megőrizzék a fonalak sorrendjét. Miután elegendő sor fonal összegyűlik, áthúzzák a szövőállvány alsó és felső pálcájára a láncfonalakat, majd a hengerhez rögzítve szorosan feltekerik a felvetést. Ezután a felvetést elviszik a szövőasszony házába, ahol felállítják a hosszanti fallal párhuzamosan.

A felvetéshez számos rituálé és hiedelem kapcsolódik. Az állvány például nemcsak munkafelületet biztosít, hanem védelmi szerepet is betölt a szövő otthonában, ezért sok helyen csontokkal ékelik ki a fa elemeket, amelyek távol tartják a rontásokat és a gonosz pletykákat. Úgy tartják továbbá, hogy a hajadonok nem léphetik át a felvetéshez kifeszített láncfonalakat, mert akkor nem fognak férjhez menni. Szívünknek legkedvesebb gesztus pedig, hogy egy tálba édességet helyeznek a felvetés alá, hogy megédesítsék a szövés folyamatát és a kész szőnyeg későbbi használatát.

Fonalak és csomók tánca – Amikor összeáll a történet

A hosszadalmas előkészítést követően végre elkezdődhet a szőnyeg szövése, csomózása – vagy akár mindkét technika vegyes alkalmazása. Míg a szövés inkább egységes, sima felületet, addig a csomózás vastagabb, puha, süppedős textúrát kölcsönöz a szőnyegnek.  A vetüléksorokat mindkét technika esetében egy nehéz, fém fésűhöz hasonló eszközzel, a leverő villával (taska) tömörítik, ezen kívül azonban minden munkát teljes mértékben kézzel végeznek.

A szövés során apró fonal gombolyagokat (fonalbabákat) készítenek, és ezeket a minta szerint, váltakozva, kézzel vezetik a láncfonalak között kialakuló szádnyílásba. A szőnyeg szövetét a láncfonalakra merőlegesen, keresztbe vezetett vetülék szálak alkotják.

A kézi csomózású szőnyegeknél ezzel szemben minden egyes csomót egyenként hurkolnak két szál köré, a csomósorokat pedig szövött vetüléksorokkal rögzítik. Bizonyos esetekben a fonalat előre, a megfelelő hosszúságra vágják egy célszerszámmal, de jellemzőbb, hogy a csomók elkészítése után igazítják a kívánt hosszúságra.

A szőnyeg szövésének vagy csomózásának folyamata hetekig, sőt, néha hónapokig is eltarthat, mivel mindkét technika rendkívül időigényes. Éppen ezért a nagyobb darabokat gyakran többen készítik egyszerre, egymás mellett párhuzamosan haladva, vagy akár felváltva, hogy gyorsabban haladjon a munka. 

A minták és szőnyegek történeteinek megszületése rendkívül változatos: a szövők sok esetben az amazigh kultúra szimbólumaira építenek, melyek mély jelentéssel bírnak. Ebből gyakran személyes történeteket alkotnak, intuitívan beleszövik életük fontos pillanatait, érzelmeiket és aktuális hangulataikat is. Máskor a hagyományos motívumokat modern elemekkel vegyítik és terv alapján készítik el az előre egyeztetett megrendeléseket.

Weaving

Csomózás folyamatban, fotó: Varga Matti

Felkészülés a nagy utazásra

Miután végre elkészült a szőnyeg, levágják a felvetésről és a földre terítve elvégzik rajta a szükséges finomhangolásokat: a szálvégek levágását, a felület egyenletesre borotválását, fésülését, valamint a rojtok fonását. Ez után következik a kész szőnyeg mosása, amit a rurális közösségekben jellemzően patakban, vegyszerek nélkül végeznek. Bizonyos típusok esetében a mosást nem a készítők, hanem külön szakemberek végzik, akik speciális anyagokat alkalmaznak, hogy elérjék a kívánt hatást: a gyapjú fényes és puha felületét, vagy éppen a filcesebb, fakóbb összhatást. A mosást követő alapos szárítással a szőnyeg elkészül, és elindul kalandos útjára, gyakran kontinenseken át, hogy elérje új otthonát.

A gyapjú átalakulása, egyfajta spirituális tisztulást is jelent az amazighok számára: a gyapjú szövése közben a mesterségbeli tudás és a szövő hit-, és hiedelemrendszere összeolvad, így a kész szőnyeg nemcsak esztétikai értéket képvisel, hanem leendő tulajdonos számára védelmet is nyújt balsors és gonosz szellemek ellen.

Szerkesztette: Gollob Lilla (Edit társalapító)

Proud weavers presenting their finished rug

Büszke szövők a szőnyegükkel

Még több olvasnivaló

Sütik

Sütiket használunk annak érdekében, hogy a lehető legjobb élményt nyújtsuk a weboldalunkon.