A szövőközösség
Saadia és Aicha nemcsak szövőtársak, hanem közeli barátok is. Mindketten a harmincas éveik elején járnak és hasonló körülmények között élnek. Egyszerre indultak el a szövéshez vezető úton a faluban működő, nők által vezetett szövetkezetben. Kezdettől fogva vonzotta őket a közösség, és hamarosan aktív tagokká váltak, akik elkötelezetten tanultak a körülöttük lévő tapasztalt szövőasszonyoktól. A szövőközösség nem csupán munkahely számukra; megszervezi a szőnyegek értékesítését, rendszeres megrendeléseket biztosít, anyagi függetlenséget, életcélt és kiteljesedést hozott számukra. Ez az újonnan szerzett függetlenség arra is képessé teszi őket, hogy kiálljanak magukért és az általuk fontosnak tartott ügyekért.
Jó példa erre ez az interjú is. A beszélgetések előtt bemutattuk a szövőknek portrésorozatunk célját: hogy összekapcsoljuk vásárlóinkat a kézművesekkel, lehetőséget adva közösségünk számára, hogy megismerjék a szőnyeg kollekcióink mögött álló izgalmas személyiségeket. Az ötlet a hosszú távú ismeretségből, kölcsönös tiszteletből és barátságból fakadt, így jó szándékunkat a helyiek nem kérdőjelezték meg. Ennek ellenére kezdetben sok szövő habozott a részvétellel kapcsolatban, de idővel egyre többen átbillentek. Köztük volt Saadia is, aki a férje rosszallása miatt hezitált, de a közösség ösztönzésére végül mégis jelentkezett, hogy megossza tapasztalatait. A szőnyegkészítés olyan sokat jelent neki, hogy férje egyet nem értése ellenére is hozzá akart járulni a projektünk sikeréhez.
Aicha és Saadia felveti a szövőállványt, Fotó: Varga Matti
Csomóról csomóra, Fotó: Varga Matti
A kezdetek
Saadia és Aicha egyaránt 11 évvel ezelőtt kezdett el szőnyegeket készíteni. Alig 18 évesen Saadia első gyermeke érkezését várta, míg Aicha a házasság küszöbén állt. A szövést nem a családi hagyományokkal szívták magukba, hanem szinte felnőttfejjel, tudatos tanulás és gyakorlás eredményeképpen sajátították el.
„A szövetkezetben tanultuk meg a csomózás alapjait, majd otthon, anyáink figyelő szemei alatt gyakoroltunk” - idézi fel Saadia. Személyes fejlődésüket a szövőkollektívának tulajdonítják, és hálásan beszélnek a tapasztaltabb falusi szövőkről, akik támogatták őket a tanulási útjukon.
Az elsajátított készség birtokában a két nő ma már feleségként és anyaként navigál különféle szerepeiben, miközben jelentős mértékben hozzájárulnak a szövőcsapat munkájához. Saját szőnyegeket készítenek, és egyedi megrendeléseket is vállalnak, ötvözve az önkifejezés és a vállalkozás szempontjait a piaci kereslettel.
Szőnyegek otthonra
Az első szőnyegeket saját otthonuk díszítésére szőtték, és nehéznek bizonyult megválni ezektől a dédelgetett alkotásoktól. „Már az esküvőm előtt arról álmodoztam, hogy a saját szőnyegeim fogják díszíteni a leendő otthonom” - meséli mosolyogva Saadia. „Az esküvőnk után készítettem az első szőnyeget az új házunkba, amely azóta is megvan. Nem is szándékozom eladni.”
Aicha egyetértően bólogat, és felidézi saját történetét. Az első szőnyeget még esküvője előtt készítette el, és magával vitte az új otthonába, ahol később további kettőt készített. Nem felejtette el családja régi otthonát sem. Szőnyegei különleges érzelmi értéket képviselnek a szülői házban: édesapja nagyon vágyott egy saját darabra a kislányától, amelyhez azóta is szorosan kötődik.
A szőnyeg dizájn
A tervezésről beszélgetve Saadia és Aicha elárulják, hogy a környezetük nagy hatással van a kreativitásukra. „A mi vidékünk ősidők óta ismert a krémszínű, fekete rombuszmintás szőnyegeiről, amelyek hasonlóak a Beni Ourain szőnyegekhez. Mi azonban már a saját elképzeléseink szerint szövünk: amit a képzeletünk alkot, azt belefoglaljuk a szőnyegeinkbe.” – meséli Saaida. Ezek néha absztrakt alakzatok, de gyakran merítenek a természetből, az Atlasz-hegység látképéből, az állatokból, vagy a közösségi ünnepekből és esküvőkből, ahol az emberek énekelnek és táncolnak. Minden, ami a faluban történik, inspirációt nyújt a szövéshez.
Aicha korábban papírra vázolta az ötleteit, mielőtt életre keltette volna őket, ami leegyszerűsítette számára a tervezési folyamatot. „Nálam is a képzelet irányítja a szőnyegek dizájnját, de a vázlatrajz segített abban, hogy kompozícióban tudjak gondolkodni.” – fűzi hozzá.
A képzelőerőn túl a készítő lelkiállapota is meghatározza a szőnyegek megjelenését. Saadia és Aicha szerint az általuk választott árnyalatok visszatükrözik hangulatukat. Ha egy szövő jókedvű, elégedett, akkor világosabb, élénkebb színeket választ. Ha fájdalommal él vagy lehangolt, akkor a sötétebb, komorabb tónusok felé hajlik. Ők személy szerint a színekre esküsznek, és ha tehetik, a szivárvány minden színét beleszövik alkotásaikba, hogy élettel és energiával töltsék meg azokat.
Saadia és Aicha portréja, Fotó: Varga Matti
A gyapjúfestéstől a szövésig
A szövés folyamata jóval azelőtt kezdődik, hogy a láncfonalak köré csomókat kötnének; a gyapjú előkészítésével és festésével. Mindkét nő lelkesen vesz részt ezekben a szövést megalapozó munkafolyamatokban, és szorosan együttműködnek azokkal a szövőkkel, akik a természetes, növényi anyagokkal való festésre specializálódtak. A szövőcsapatban kijelölt felelősei vannak a gyapjúfestésnek, akik az évek során rengeteg szakértelmet halmoztak fel. A dióburok, a sáfrány szirom és a gránátalma héj csak néhány azok közül az alapanyagok közül, amelyeket az élénk színárnyalatok létrehozásához rendszeresen használnak. Emellett sokat kísérleteznek a környéken található különböző festéknövényekkel.
„A szövést megelőzően segítünk egymásnak a felvetés elkészítésében és a szövőállvány felállításában is. Ehhez legalább négy emberre van szükség, így ez valódi csapatmunka. - magyarázza Aicha, hangsúlyozva a munkájukat átható közösségi szellem fontosságát.
A felvetés igazi csapatmunka, Fotó: Varga Matti
A mindennapok ritmusa
Saadia és Aicha számára a családi élet határozza meg a mindennapok ritmusát. Korán, reggel 6 óra körül kelnek, hogy reggelit készítsenek a családjuknak. Saadia elindítja a gyerekeit az iskolába, míg Aicha a férjéről gondoskodik, majd amint kiürült a ház, néhány órát az aktuális szőnyegprojektjüknek szentelnek. Délelőtt 11 óra után a háztartási teendőkkel foglalkoznak, majd kora délután visszatérnek a szövéshez. Ha este még marad energiájuk, vacsora után újra a szövőállványnál találják magukat. Összességében arra törekszenek, hogy naponta, délelőtt és délután körülbelül 4-4 órát dolgozzanak.
Büszke Aicha a saját szőnyegével, Fotó: Varga Matti
A szövésből származó jövedelem
A szövés által biztosított szabadság kardinális jelentőséggel bír Saadia számára: „Felemelő érzés, hogy saját keresettel rendelkezünk. A szőnyegkészítésből származó jövedelmünkből minden személyes kiadásunkat fedezni tudjuk anélkül, hogy a férjünktől kellene pénzt kérnünk. A gyerekek költségeire is futja, és még a jövőre is tudunk félretenni. Folyamatosan fejlesztjük otthonunkat, kisebb javításokat végzünk rajta.”
Ahogy egyre tapasztaltabbak a szövésben, úgy nő a jövedelmük is. Nagyra értékelik a szövetkezet által nyújtott stabilitást, amellyel el tudják kerülni az opportunista ’middlemen’-ek kizsákmányoló árazását. „A szövőközösségnek köszönhetően nemcsak a családunk megélhetéséhez járulunk hozzá, hanem saját szükségleteinkre is költhetünk, például a szövéshez szükséges gyapjúra és háztartási cikkekre. Szeretünk segíteni a férjünknek, hogy ne csak az ő jövedelmére kelljen támaszkodunk.” erősíti meg Aicha.
Mindketten hangsúlyozzák, mennyire hálásak a szövőközösségnek. „Ha nem lenne a szövetkezet, egészen más helyzetben lennénk.” - állítják. „A rendszeres jövedelem mindent megváltoztat a hozzánk hasonló nők számára. Csökkenti a kiszolgáltatottságunkat, függetlenséget biztosít számunkra és ez óriási előrelépést jelent mindannyiunk életében.”